Hittérítés, vagy példamutatás?

Múlt héten ellátogatott hozzánk Nick Vujicic. Az előadásain ugyan nem voltam ott, de utánanéztem az életének. Ő egy végtagok nélkül született férfi, aki példát mutat mindenkinek… Azt mondják róla hogy nagyon jó humora van, kicsit sajnálom hogy nem találkozhattam vele személyesen.

Az első 10 percben nagyokat nevettem (fenn van az előadása a Yotubeon, ld a poszt végén), teljesen bele tudtam élni magamat a helyzetébe. Azt éreztem, hogy lám egy újabb ember, aki igenis megmutatja a világnak, hogy fogyatékosan is lehet élni.
Az előadását úgy kezdte, hogy most született meg a gyermeke, és a felesége mindenkit üdvözöl. Megörültem, és egyre jobban sajnáltam hogy nem néztem meg őt hamarabb…
Aztán jött a teljes váltás (kb 180 fokos fordulatot vett) az előadása. Azzal nincs baj, hogy komolyan is mesél az életéről, hiszen nagyon kemény dolgokat élhetett meg. De egyik pillanatról a másikra azt vettem észre, hogy épp az angyalokról és démonokról (de nem a Dan Brown könyvéről) beszél. Mint amikor egy hittérítő magyaráz a tömegnek. Első gondolatom az volt, hogy ez most komoly? És egyre komolyabb lett…
Tudni kell rólam, hogy nagyon sokféle nézetet elfogadok addig, amíg engem nem akar meggyőzni az igazáról. Szívesen meghallgatom, még érdekesnek is találom, és alap szinten érdekel hogy mit miért gondol. Igyekszem nem megváltoztatni, de elvárom hogy ő is tegyen így. Még azzal sincs bajom, ha valamilyen szinten a vallásról alkotott nézetét is beleépíti a beszédébe, de van egy határ nálam legalábbis.
Miért kell egy ilyen jó kezdetet ennyire más irányba elvinni? Miért nem lehet magát az életét elmesélni az összes nehézséggel, szomorúsággal és vidámsággal együtt? Ebbe persze beleférhet egy adag vallásos fejtegetés is, de én úgy éreztem hogy átesett a ló túloldalára.
A jó kezdet miatt egy furcsa kettősség maradt meg bennem. Tisztelem azért hogy fel tudott állni, és hogy igazi, teljes életet él. De nekem kifejezetten sok volt az a fajta vallásos megnyílvánulása amit előadott. Aztán lehet hogy velem van a baj, de úgy érzem, hogy nekem enélkül is sikerül boldogan élni.
Ettől függetlenül nem győzöm hangsúlyozni hogy nagyon jó a humora, egy kötetlen beszélgetés erejéig szívesen találkoznék vele. Ha ő úgy érzi hogy neki ez a feladata, hát tegye. Az csak jó, ha az emberekben kialakul egyfajta pozitív szemléletmód a fogyatékos emberekről. Az meg hogy ki mivel ért egyet az már mindenkinek a magánügye, az viszont tény, hogy ez a videókülső nagyon jó poén.
Ajánlom mindenkinek a magyarországi előadásának első részét,külső szerintem még akkor is teljesen élvezhető, hogyha az alapnézeteivel nem is értünk teljesen egyet.
Az előadás többi része ide kattintva érhető el.külső


Az oldal tetejére