Google sztori

Tavaly októbertől nagyjából januárig folyamatosan e-maileket kaptam a Google ösztöndíj pályázatáról, amit fogyatékkal élő egyetemista diákoknak írtak ki. Úgy voltam vele hogy megpróbálom, bár az utolsó héten sokszor elbizonytalanodtam…

A pályázatra esszéket kellett megírni. Három darabot, mindet természetesen angolul.
Az elsőben egy már kész projektet kellett bemutatni, itt én a már jól ismert Tilitolitkülső választottam. A másodikban vezetési tapasztalatokról kellett írni. Elővettem az NVDAkülső honosítása közben szerzett vezetői tapasztalatokat. Itt egy picit bizonytalan voltam, mert azért ezek nem voltak olyan hű de nagy dolgok… A harmadik részben pedig egy még nem megvalósított projektről kellett írni. Hogy mi is ez, arra majd kitérek a későbbiekben, főleg ha kész lesz egy része. Talán ez ment a legkönnyebben (miután az alap elképzelés már megvolt), bár azért párszor újra kellett írnom.
Ezen kívül kérték az angol önéletrajzomat (ez már nagyjából megvolt, szóval nem volt vele sok gond), és két ajánlólevelet. Mindez az utolsó héten készült el, csak hogy legyen benne valami izgalmas (bár akkor biztos nem ezt írnám, ha lecsúsztam volna a határidőről, pár óra hiányzott csak hozzá). 🙂
Beadtam, nagy levegő, és pár nap pihi, majd kezdődött újra az egyetem. Valamikor április közepére ígérték az eredményt, de nem nagyon siették el a dolgot. Egyszer felnéztem az oldalra de még semmi nem volt kinn, és persze az örök optimizmusomnak köszönhetően úgy gondoltam hogy én biztos nem kapom meg a mérhetetlen nagy tapasztalatommal. 😀
Aztán egy szép vasárnapi délután kaptam ezzel kapcsolatban egy e-mailt. Én voltam a legjobban meglepve hogy díjazott lettem, sőt még a Google jzürich-i központjába is kilátogathatok. Picit azért megrémisztett, mert azért nem igazán szoktam ilyen nagy helyekre járni.
Ami kicsit zavart, hogy semmi konkrét infót nem tudtam erről az egészről. Pl. azt hogy tulajdonképpen mire kapom az ösztöndíjat, meg kell-e valósítani a 3. esszében leírt projektemet, és hasonlók. Ezek szép lassan derültek ki számomra, főleg a svájci látogatás alkalmával.
A kiutazást rengeteg adminisztráció előzte meg. Legalább háromszor meg kellett adnom az összes adatomat, a végén már nem tudtam hogy kinek mikor épp mit írtam le.
Sokáig a nyeremény léte nem volt publikus. A Google csak júniusban tette közzékülső a bejelentést, de végül ez is megtörtént.
Eljött az indulás is. Összességében hatalmas élmény volt, annyi minden történt, hogy azt se tudom hol kezdjek bele. 🙂
Amikor megérkeztünk Zürich-be, délután kis városnéző körutat tettünk, majd a hotelban aludtunk egy nagyot. Annyira, hogy majdnem le is késtem a találkozót, de szerencsére a Google-nál ezt a részét nem vették véresen komolyan.
Kaptunk pár tök jó ajándékot, egy Google feliratú hátizsákot (ami jó nagy, szóval tuti hasznát veszem), pár kisebb repi anyagot, meg egy fejhallgatót.
Utána elkezdődött az ismerkedés. Nekem kicsit ijesztő volt, hogy rajtam kívül majdnem mindenki legalább msc-s volt, és valami komolynak hangzó projekten dolgozott. Szóval kicsit úgy éreztem, hogy kilógok a sorból. Azt hiszem az utolsó nap délután beszélgettem egy fizikát tanuló bsc-s lánnyal, bár ő is idősebb volt, ha jól emlékszem másodéves.
Első nap főleg előadásokat hallgattunk. Gondolkozom hogy majd írok róla valami szakmai beszámolót is, de az nem most lesz. 🙂 Nekem talán leginkább a Youtube-ról szóló tetszett, mint később kiderült nem voltam vele egyedül.
Az nagyon jó volt, hogy a prezentációkat mind megkaptam elektronikusan, így az előadás közben tudtam olvasni a megjelenő szövegeket. Alap szinten tisztában voltak az akadálymentesség fogalmával, így a legtöbbet szöveges pdf formában adták oda.
Délután volt a poster show, ahol mindenki bemutatta a saját projektjét. Ehhez kellett egy posztert készíteni előtte, amivel főleg a bátyám eléggé megszenvedett. Azt hittem, hogy ez majd egy nagyon komoly megmérettetés lesz, több száz Google alkalmazottal, ehelyett teljesen laza volt a történet. A csoport egyik fele pár Google dolgozóval együtt körbejárt, a csoport másik fele pedig bemutatta a projektjeit, majd cseréltünk. Az én egy órám nagyon gyorsan eltelt, bár utána eléggé lefáradtam.
Jött a Google Office körbevezetés. Az iroda hatalmas, szinte elképzelhetetlen. Minden 70 m-en van egy konyha (ez külön benne van a Google szabályzatában), ahol szinte minden van, így egyik alkalmazott se éhezik. A vezetőnk mondta, hogy neki csak hétvégén kell gondoskodnia az ételéről, akkor meg megengedheti, hogy étterembe járjon.
Ha valakinek elege van a munkából, vagy csak magányra vágyik, elvonulhat szinte bárhova. Vannak félreeső szobák, de pl. szundi helyiség is ahol relaxálhat. Ide nem mehettünk be, mert épp ketten pihentek benn.
Vannak csúszdák és tűzoltó létrák, amikkel lehet lefele közlekedni az emeletek között, de sajnos mi ezt nem próbálhattuk ki, mivel a vendégekre a Google nem vállalja a felelősséget. 🙁
Este egy eléggé puccos étterembe vittek minket, ahol a vacsora pörkölt volt nokedlivel. 🙂 Ott összehaverkodtam egy Google alkalmazottal (minden asztalhoz leült pár, hogy csevegjen az ösztöndíjasokkal), egész sok mindent megtudtam a cégről. Még itt is emberek dolgoznak, és nem feltétel az msc-s diploma a bejutáshoz. Persze attól hogy kaptam ösztöndíjat még nem vagyok Google alkalmazott, az interjúknál ez szinte semennyire nem számít. Max csak annyira, hogy hallottak rólam már a cégnél.
Azt is megtudtam, hogy hogyan is zajlik egy ösztöndíjazott kiválasztása. Egyrészt az egész nagyon szubjektív. Főképp nem a tanulmányi eredményeket veszik figyelembe, hanem a három esszét és az önéletrajzot. Ezeket is azt hiszem többen is értékelik, majd utána egy pontrendszer alapján elválik, hogy ki lesz ösztöndíjazott, ki lesz döntős, és ki az aki akkor épp nem kap semmit. Az ösztöndíjat főképp az eddigi tanulmányokra adják, így az sem követelmény, hogy a 3. esszében leírt projektet megvalósítsuk, a cég inkább a további tanuulmányaimat szeretnék ezzel támogatni.
A következő nap workshopok voltak. Nekem főleg az volt érdekes, ami a sérültek alkalmazásáról szólt. A Google összeálllt egy sérültekkel foglalkozó céggel, így az ott dolgozó szakemberek mindig jelezni tudják a Google felé, hogy az adott alkalmazottnak milyen speciális igénye van, hogyan érdemes azt megoldani, stb. A csoport teljes mértékben alkalmazkodik a náluk dolgozó sérült munkatárshoz, bár azért ezt kipróbálnám a gyakorlatban is.
Volt egy előadás a gyakornokokról. Meglepődtem, de egy intern nem külön feladatot kap a cégnél, hanem nagyjából ugyanazt mintha felvették volna alkalmazottnak, csak kevesebbet. Ami viszont a legjobban tetszett, az a Google kutató részlegéről szóló előadás (Google X). Rengeteg fejlesztésről beszéltek, pl. az önjáró autóról is. Mondjuk erről nem mondtak sok érdekeset, de volt olyan fejlesztés amiről még álmomban sem hallottam. Pl. csináltak egy olyan applikációt Androidra, aminek használatával az elmaradt területeken a gyerekek megtanulják a betűket, mindenféle tanári segítség nélkül. Szerintem kicsit hihetetlennek hangzik, de azt mondták hogy működik.
Ja és egy plusz megerősítés hogy mindenhol vannak hibák, ez az előadás egy video-konferencia keretében zajlott, ami állandóan szakadozott, késett a kép, stb. De azért a végére megoldották a problémát. 🙂
Este volt még egy búcsú vacsora, utána meg sétáltunk még egyet a városban.
Másnap reggel pedig egy városnéző körútra vittek minket, villamossal. Út közben kellett reggeliznünk, így az idegenvezetőt hallgatva le tudtam magamat foglalni. 🙂
Tulajdonképpen ezzel zárult a kinti programunk. Rengeteg élmény ért, szerintem már ezért megérte kinn járni. Persze azt az álmomat hogy egyszer majd a Google-nál dolgozzak nem adtam fel, pár év múlva biztosan meg fogom próbálni, hátha ismét szerencsém lesz.


Az oldal tetejére