Költözés 2.0, 1. rész

Ahogy azt tegnapi posztomban írtam, elkezdtünk költözni. Íme az első részlet.

Az egész egy beszélgetéssel kezdődött. Csak arra emlékszem hogy bedobtam Timinek, mi lenne ha apukám lakásába költöznénk. Mindenféle konkrétum nélkül, szimplán csak álmodoztunk. Aznap egy zh-t írtam az egyetemen, de mivel kb egy órával hamarabb beértem, inkább felhívtam Apát hogy felvessem nála az ötletem.
Sokat számolgattunk. Szigetszentmiklósra költöztünk, ami azért városi gyerek lévén kicsit messze van. Bár a tapasztalatok azt mutatják, hogy 50-55 perc alatt benn tudok lenni az egyetemen (Óbudáról 45-50 perc volt). A lakás nem kifejezetten nagy, de kettőnknek elég kényelmes. Ami abszolút pozitívum, hogy van külön hálószoba, így ha kell, mindenféle gond nélkül el tud bármelyikőnk vonulni. Az egyik legfontosabb előny (amit Apa természetesen ki is emelt), hogy a zuhanyzója jó nagy, akár többen is lehet benne fürdeni. 😉
A nyár a költözés szellemében telt. Timi elkezdett dolgozni, hogy be tudjon szállni a költségekbe. A konyha elég minimál volt (a lakás igénytelen albérlőknek volt kiadva eddig), így azért kellett rá költeni jócskán. Kb egy hete az előző albérlő is kiköltözött, ekkor elmentünk körbenézni kicsit. Elég nagy dzsuvát hagyott maga után, egy teljes hét elment a takarítással, rendrakással. Közben megrendeltem az internetet is, amit tegnap be is kötöttek. Az ügymenet egész gyorsan ment, viszont nagy fekete pont a T-s csávóknak, akik a fúrás környékén kicsit elcseszték a falat. A net meglepően gyors, erre egyenlőre nem lehet panasz.
Eközben az albérletben is elkezdtünk mindent összepakolni, bezsákolni. Amikor Apával pakoltuk a cuccokat a kocsiba, azon morfondíroztam, hogy az előző alkalommal ez milyen baromi gyors volt. Két körben le lett tudva Timi és az én cuccom, a konkrét beköltözés max fél napot vett igénybe. Most meg már ez volt a második nap hogy pakoltunk, és még nem vagyunk készen. Cserébe olyan izomlázam van mindkét karomban, ami már régen nem volt. Lefele menet még nem volt olyan gázos (csak másfél emeletnyit kellett levinni), az új helyen viszont a harmadikon lakunk, egy a lehető legbénább lépcsőházban. Minden félemelet más hosszúságú, a lépcsőszám mindenhol eltér, sőt egy helyen félig még csiga is, szóval egy élmény volt ezen rohangálni. Viszont minden cucc egyben maradt, úgyhogy mission complete!
Azért követtünk el komolyabb hibákat is. Az egyik, hogy a szárítót már vagy két hónapja megrendeltük (amit mindketten nagyon szeretünk),, viszont baromi nehéz lesz szállítani, mert túl hosszú. Kicsit logisztikai gondjaink is adódtak, így nyár idején sikeresen otthagytuk az előző albiban az összes szandált és papucsot. Szerencsére szerdán megyünk vissza a maradékokért szóval nincs nagy gáz, de azért egy élmény lesz a jövő heti kánikulában edzőcipőben flangálni.
Szerettünk volna egy rendhagyó lakás búcsúztató party-t is szervezni, de végül a józan észre hallgatva ezt elhalasztottuk. Viszont az avató buli szuper lesz, már azt is kitaláltuk hogy mit fogunk csinálni. 🙂
Holnap Velencei tó úszás lesz, így itt az idő hogy felavassuk a zuhanyzót majd sarkokat számoljunk. Ami pozitív mindenképp, hogy tudom holnap melyik busszal kell indulnunk hogy gond nélkül “beérjünk a városba”, ezzel talán rákényszerülök hogy többet ne késsek el sehonnan.


Az oldal tetejére