Átúszva

Egy éves laza készülés után, teljesítettem első nyílt vízi 1500 m-es úszásomat a Velencei-tóban. A Balaton volt a cél, de végül ez maradt. Nem is feltétlen baj, ennyi is bőven elég volt elsőre.

Egy éve nyáron Katával kitaláltuk, hogy elkezdünk úszni járni. Úgy indultunk hogy hetente eddzük magunkat és a végén átússzuk a Balatont, ebbe azért az élet meg olykor a lustaságom közbeszólt. A cél megvolt, hellyel közzel jártunk is (havi minimum egy edzés azért mindig volt).
Az első pár alkalommal nagyon örültünk, mert majd fél óra alatt meg volt a kezdetnek kiszemelt 1 km. Kicsit fura is volt hogy ennyire megy, de gondoltam csak nagyon sokat sportolunk, biztos azért.;) Talán a negyedik alkalom után lehetett, amikor egy véletlen folytán kiderült, hogy a medence nem 50, hanem csak 25 méter… Így a mi “kilométereink” is feleződtek, ezért megdupláztuk az akaraterőnket.
A Balaton átúszás pont rossz időpontban volt (meg őszintén megvallva még nem álltunk rá készen), így inkább a Velencei-tóra készültünk. A kiszemelt táv 1500 méter volt, ez azért teljesíthetőnek tűnt. Ma reggel le is utaztunk, közben abban bíztunk hogy a víz felmelegszik rendesen. Végül 22 fok körül volt, aminél azért lehetett volna kicsit melegebb is. Az induláskor összefejeltem Szabival, így elmondhatom hogy véremet adtam a sikeres úszásunkért.
A harci sérüléseim ellenére végül elindultunk. Első körben az volt a tervem, hogy mindent kikapcsolok, figyelek Kata irányítására, de nem számolom a métereket. Már kezdtem kellemesen elfáradni, amikor Kata mondta hogy elértük a táv kb 1/3 részét. Ez egy kicsit kizökkentett az elhatározásomból, utána elkezdtem fejben kalkulálni hogy vajon még mennyi lehet a feléig. A víz kellően hideg volt, így hiába úsztam, fél óra után elkezdtem fázni. Ilyenkor próbáltam kicsit rákapcsolni és felpezsdíteni a vérkeringésemet, ez egy rövid időre megoldotta a problémám.
Féltávnál volt egy kajakos aki adott szőlőcukrot, plusz az ott lévő bójánál pihentünk egy kicsit, így összeszedhettem magamat a maradék távra. Egész jól ment, sőt az utolsó 150 méteren már a lábam is leért, suttyomban sikerült párszor 1-2 másodpercre megállnom és kifújnom magam.
Az időnk 1:5 lett, bár a be és kimenetel volt legalább 5 perc, szóval mondhatjuk hogy kb 1 óra alatt leúsztam az 1500 métert. Sokszor kanyarogtam erre-arra (a vízben nincsen semmilyen támpontom), így az az 1500 méter egy kicsivel több is volt.
Büszke voltam az időmre, bár semmilyen elvárást nem támasztottam magammal szemben. Az 1 órás határon belül szerettem volna maradni, ami nagyjából teljesült is, ezért elégedetten dőltem le Timi mellé az árnyékba aludni. Pár órával később jött egy nagyobb csoport (ha jól értettem kb 12-13 éves gyerekek és bevállalós szüleik voltak), talán valamilyen iskolai úszó csapat lehetett. Arról beszélgettek, hogy a 3000 métert 1:39 alatt úszták le, ami egész jó teljesítmény. Tudom hogy mindenki saját magához mérje az elért eredményét, de itt jöttem rá hogy a mai időnkön még jócskán lehetne javítani.
Jövőre a Balaton átúszás mellett az is a cél, hogy legalább egy 3000-es kört leússzak itt is, mondjuk 1:45 alatt. Ha nem így alakul sem fogok kétségbe esni, de motivációnak azért nem rossz…