Vállalkozás vaktában: Az első másfél év

Kicsit több mint másfél éve kezdtem el vállalkozni. Ahogy a címből is látszik, eléggé vaktában, mindenféle komolyabb tervezés nélkül ugrottam bele, ennek meg is volt az eredménye. Írtam most egy kis összegzőt, hátha valakit érdekel.

A tavalyi összefoglaló óta igen sok dolog történt. Több mélyponton is túl vagyok, ezek nagy többsége saját magamra vezethető vissza. Néha úgy éreztem, hogy szétcsúszik a napom, és az elvállalt feladatok némelyikén túl sokat tököltem. Szimplán nagyon nehezen vettem rá magamat az elkészítésükre, pedig a végén kiderült, hogy csak pár óra időbefektetést igényeltek.
A tavalyi évben nem terveztem tudatosan a pénzügyeimet. Az egyéni vállalkozás egyik hátránya, hogy az adó befizetése után minden az enyém, nincs osztalék, nem kell fizetést adnom magamnak, csak szimplán költeni a pénzt. Így folyamatosan volt valamennyi a számlámon, de csak a körforgást tudtam fenntartani, az anyagi fejlődés nem volt túl sikeres. Szerencsésnek mondhatom magam, mert az adókat minden hónapban határidőre ki tudtam fizetni, ezzel nem voltak komoly problémáim.
December végén Timi elvesztette az állását, így sok mindenen elkezdtünk gondolkozni. Végül úgy döntöttünk, hogy februártól nekem fog dolgozni. Talán ennek is köszönhető, hogy elkezdtem tudatosan felépíteni a 2017-es költségvetésemet. Első lépésként csináltam egy új bankszámlát, innentől kezdve a bevételeim csak erre érkeznek. Hó elején én is “fizetést” kapok magamtól, vagyis átutalok egy bizonyos összeget az “aktív” számlámra. Meghatároztam egy minimumot, amit havi bevételként el kell érjek, ha ez huzamosabb ideig nincs meg, akkor becsukom a boltot.
A 17-es év nem indult túl jól. Könyvelőt váltottam, illetve volt pár plusz adó, amit hirtelen kellett befizetnem. Így utólag talán kicsit túl paráztam a dolgot, főleg mikor kiderült hogy egy papírt közel éves késedelemmel adtam le, de szerencsére nem lett nagy gond. Ebből rengeteget tanultam, sokkal jobban oda kell figyelni az adminisztrációra még akkor is, ha kiadom egy külsős cégnek.
Március végén túl voltam az első bukóprojektemen. Nem mennék bele a részletekbe, de reálisan nézve rengeteg olyan hibát elkövettem, amit nem lett volna szabad. Az egyik talán legnagyobb, hogy nem hallgattam a kezdeti megérzésemre, és beleugrottam úgy, hogy közben éreztem, hogy valami nem oké nálam. Sajnos túl sokáig húztam, de az elengedés után úgy éreztem, hogy adtam magamnak egy tiszta lapot.
Februárban (amikor Timi kezdett) roppant nehéz volt azt kezelni, hogy most igenis én vagyok a főnök. Nekem kell kiosztani a feladatokat, a visszajövő outputot lekezelni, és koordinálni. De közben külön kell kezelnem a párkapcsolatunkat is, és valahogy megtalálni azt az egyensúlyt, ahol még mind a kettő egészséges mederben marad. Voltak kisebb-nagyobb súrlódások, és néha bele kellett állnom konfliktusokba, de szerencsére a tányérjaink még mind megvannak. 🙂 Összességében viszont nem bántam meg. Így kicsiben tanulhattam meg, milyen valakit irányítani, illetve ad egy nagyobb felelősségtudatot az, hogy Timit fixen hó elején ki kell fizetnem.

Pozitív vizekre evezve, most egyértelműen látom a lassú, de biztos fejlődést. Az elmúlt másfél hétben pl. “csoda” történt. Minden vasárnap írtam egy jövő heti feladatlistát. Első körben Timinek, de aztán elkezdtem magamnak is. A múlt hetin szinte minden feladatot kipipáltam, de a legfontosabb az volt, hogy egyre kevésbé volt a “már megint el vagyok csúszva, nincs időm semmire” feeling. Elhatároztam, hogy júniusban MINDEN futó projektet lezárok. Jól haladok velük, amikor ma leültem tanulni a holnapi vizsgámra döbbentem rá, hogy a lelkiismeretem szerint is belefér egy nap teljes kikapcsolás. Azért még nem tökéletes minden, ,de ha tudom tartani vasárnapig a menetrendet, akkor teljesen elégedett leszek magunkkal.
Év elején beszélgettem az egyik barátommal a 17es lehetőségeimről. Tele voltam tervekkel, amikből ugyan még egyet sem sikerült megvalósítanom, de most úgy érzem, hogy végre megtört a jég. Visszanézve az első másfél évre azt érzem, hogy mindezek ellenére megérte belevágni. Élvezem amit csinálok, még akkor is, ha egy párszor seggre esem. Biztos, hogy lesznek még kihívásaim, erről év végén beszámolok!


Kérem írja meg gondolatait!

Az e-mail címét nem adjuk ki másnak.