Bevezetőnek a szokásos szöveg. LÁSS-os buli, külföld, pár ismerős arc... Bár kezdetben nem tudtam elképzelni hogy milyen is lehet egy ifjúsági csere, álmomban nem gondoltam volna hogy ennyire jó lesz.
kaland
Végre vége mindennek, úgy éreztem hogy most már rám fér egy kis lazítás. Van közel két hónapom az egyetemig, addig fel kell töltődjek...
Nagyjából másfél hete vettem meg első androidos telefonomat. A Sony Xperia Mini Proról már sok jót hallottam, és ahogy nézegettem a youtube-ra feltöltött videókat az akadálymentesítésről, azt éreztem hogy ezt nekem találták ki. Ugyan mondták hogy vannak olyan programok amikkel nem működik jól együtt, - de sebaj gondoltam-, majd csak megoldom. Azért erre nem számítottam...
Ez volt a második alkalom, hogy sílécet ragadtam, és elutaztam a már tavalyról jól ismert Grebenzenre. A szervezés a megszokott volt, zömével a társaság is, így nem volt időm unatkozni, meg persze aludni se sok.
Június elején egy kellemes nyári délelőtt amikor épp az iskola padot koptattam, megcsörrent a telefonom. "Azért annyira elfoglalt ember nem vagyok, hogy ismeretlenek ilyenkor hívjanak" -gondoltam, de mivel már pont szünet volt, felvettem. Ekkor természetesen minden átfut az ember fejében. Biztos valamelyik rokon, aki jobb esetbe csak a délutánomat szervezi át és annyira fontos hogy ilyenkor hív, vagy egy újabb ügynök aki nagyon kedvesen rám akar sózni egy remek üdülést szinte ingyen... Ehelyett megkérdezték, hogy elmennék-e Brüsszelbe november elején (teljesen ingyen!). Ilyenkor persze mindenki hevesen tiltakozni kezdene, "neem, köszönöm szépen, minek nekem Brüsszel, különben is jártam ott vagy négyszer" és lecsapná a telefont. Talán eltérő egyéniségemnek köszönhető, de én nem így tettem. Vajon ez azt jelenti, hogy kilógok a társadalomból?