Tábor

Megint tartalmas heteim voltak, ezért is írok újra... Picit elcsúsztam, hiszen már több mint egy hónapja vége a gólyatábornak, de valahogy csak mostanra jutottam el oda, hogy befejezzem a beszámolómat.
Ahogy azt az előző bejegyzésemben írtam, péntektől hétfőig túrázni voltam Szlovákiában. Kellemesen elfáradtam, ma jól esik egy kicsit pihenni és csak az ujjaimat mozgatni a lábaim helyett. :)
Bevezetőnek a szokásos szöveg. LÁSS-os buli, külföld, pár ismerős arc... Bár kezdetben nem tudtam elképzelni hogy milyen is lehet egy ifjúsági csere, álmomban nem gondoltam volna hogy ennyire jó lesz.
Ez volt a második alkalom, hogy sílécet ragadtam, és elutaztam a már tavalyról jól ismert Grebenzenre. A szervezés a megszokott volt, zömével a társaság is, így nem volt időm unatkozni, meg persze aludni se sok.
A síelés volt az a sport, amit már sokszor ki akartam próbálni, de eddig még sose volt rá lehetőségem. Épp ezért nagyon belelkesültem, amikor felvetődött, hogy a LÁSS (Látássérültek Szabadidős Sportegyesülete) egy síelős hosszú hétvégét szervez. A Telecomnak hála az anyagiak is a lehető legkisebbre csökkentek, de az oktatók még így is teljesen ingyen vállalták az oktatást, amiért nagy köszönet jár nekik! Ezen kívül a K2 síbolt ingyen biztosította a felszerelést számunkra, ami úgyszintén nagy segítség volt. Mivel a feltételek ennyire jók voltak, így tíz oktatóval mehettünk ki tízen látássérültek. Az oktatók közül négyen a K2, ketten pedig a Snowline csapatából tiszteltek meg jelenlétükkel.
Az oldal tetejére