Kalandok csukott szemmel...

Talán ezzel a (kicsit közhelyes) mondással tudnám leginkább körülírni a legutolsó könyvet, amit nemrég olvastam. Úgy érzem hogy rengeteget kaptam tőle, pedig amikor elkezdtem nem gondoltam hogy ennyire sokat ad.
Tudni kell rólam, hogy a Republic zenekarhoz rengeteg emlékem fűződik. Talán öt éves lehettem amikor megismertem pár számukat (pontosabban az Üzenet albumukat), annó rongyosra hallgattam a kazettát. :) Régebben voltam pár koncertjükön, és pár éve fontolgatom hogy el kéne menni újra egyre. Ez már sajnos nem lehetséges, így úgy éreztem, hogy a Cipő emlékkoncerten ott a helyem.
Tavaly októbertől nagyjából januárig folyamatosan e-maileket kaptam a Google ösztöndíj pályázatáról, amit fogyatékkal élő egyetemista diákoknak írtak ki. Úgy voltam vele hogy megpróbálom, bár az utolsó héten sokszor elbizonytalanodtam...
Nem akarok túl sokat sírni, ezt már megtettem egy párszor, úgyhogy csak röviden számolok be az elmúlt hónap eseményeiről. Túl vagyok egy újaabb hullámvölgyön, és kezdem látni a tanév végét.
Múlt héten ellátogatott hozzánk Nick Vujicic. Az előadásain ugyan nem voltam ott, de utánanéztem az életének. Ő egy végtagok nélkül született férfi, aki példát mutat mindenkinek... Azt mondják róla hogy nagyon jó humora van, kicsit sajnálom hogy nem találkozhattam vele személyesen.
Az oldal tetejére