Kalandok csukott szemmel...

Öt évvel ezelőtt karácsonykor valamelyik rokontól/baráttól kaptam egy könyvet, ekkor ismertem meg Anthony Horowitz írót. A könyv A sólyom gyémántja címet viselte. Ebből már kezdtem kinőni egy picit, de azért nagyon élveztem, a szerző rengeteg helyzetet humorral kezelt, így a könyv elolvasása után kicsit utánanéztem munkásságának.

Első komolyabb csúszó-mászó emlékem az, amikor apukámmal elmentünk a Rámszakadékba, szerintem nem voltam több hét évesnél. A legjobban azt élveztem, mikor a patak fölött, egy láncba kapaszkodva kellett végigaraszolni a sziklafalon. Ezeket apa is nagyon jól bírta, bár mikor elfáradtam és a nyakába ültem, azt már kevésbé. 🙂 Párszor voltam később is, de a legutolsó alkalommal nagyot csalódtam, a lánccal való kalandozás helyett kiépített lépcsők és mellettük korlátok voltak, úgyhogy azóta ez számomra felejtős. Talán innen ered a mindenféle mászásért való rajongásom.

A blog írásom kezdetén tettem egy olyan felelőtlen ígéretet, hogy fogok írni informatikai témájú bejegyzéseket is. Eddig nem igazán volt erre alkalom, ötlethiányban szenvedtem. Ennek most vége, álljon itt egy rövidke ismertető a címben említett programról…

A síelés volt az a sport, amit már sokszor ki akartam próbálni, de eddig még sose volt rá lehetőségem. Épp ezért nagyon belelkesültem, amikor felvetődött, hogy a LÁSS (Látássérültek Szabadidős Sportegyesülete) egy síelős hosszú hétvégét szervez. A Telecomnak hála az anyagiak is a lehető legkisebbre csökkentek, de az oktatók még így is teljesen ingyen vállalták az oktatást, amiért nagy köszönet jár nekik! Ezen kívül a K2 síbolt ingyen biztosította a felszerelést számunkra, ami úgyszintén nagy segítség volt. Mivel a feltételek ennyire jók voltak, így tíz oktatóval mehettünk ki tízen látássérültek. Az oktatók közül négyen a K2, ketten pedig a Snowline csapatából tiszteltek meg jelenlétükkel.