vak

Az mp3 lejátszókkal mindig is hadilábon álltam. Az első (a maga 256 mb méretével) abban az időben jónak számított, de eljárt felette az idő. A váltás akkor történt meg, mikor az egyik kabátzsebemben összetört... Főképp az dühített, hogy a rajta lévő zenéket nem tudtam utána lementeni a gépre.
Engem is elért ez a kór, pedig kézzel-lábbal hadakoztam ellene. Így utólag lehet hogy jobban jártam volna ha szétszedem több évre, de ezen már kár keseregni. Ebből az következik hogy a májusom kissé húzós lesz... De kezdjük az elején.
Első komolyabb csúszó-mászó emlékem az, amikor apukámmal elmentünk a Rámszakadékba, szerintem nem voltam több hét évesnél. A legjobban azt élveztem, mikor a patak fölött, egy láncba kapaszkodva kellett végigaraszolni a sziklafalon. Ezeket apa is nagyon jól bírta, bár mikor elfáradtam és a nyakába ültem, azt már kevésbé. :) Párszor voltam később is, de a legutolsó alkalommal nagyot csalódtam, a lánccal való kalandozás helyett kiépített lépcsők és mellettük korlátok voltak, úgyhogy azóta ez számomra felejtős. Talán innen ered a mindenféle mászásért való rajongásom.
Nagy lelkesedéssel mentem ma el az OKTV informatika alkalmazói versenyére, de ez az első két perc után valamiért teljesen elszállt... Pár héttel ezelőtt megpróbáltam ugyanennek a programozói fordulóját is, ahol ugyan nem jutottam tovább, de tapasztalat szerzésnek tökéletes volt. Az alkalmazói versenyen a word, és Excel (vagyis a szövegszerkesztés és a táblázatkezelés) van főleg, így esélyt láttam a második fordulóba való bejutásra.