Február környékén kicsit sok helyen voltunk, így úgy döntöttünk hogy a nyarat lightosabbra vesszük. Eztán jött a költözés is, szóval egy tokaji tábor és egy hosszú hétvégére futotta.

Pénteken indultunk Parádsasvárra. Timi nagyon szereti a Mátrát, és mivel találtunk egy jól hangzó kupon akciót, úgy gondoltuk hogy kipróbáljuk. Élményeink vegyesek, az biztos hogy többet a Kuponvilág és társain keresztül tuti nem foglalunk szállást.
Az akció úgy szólt, hogy közel 50%-os kedvezmény két fő részére. A panzió egész jól nézett ki a képeken, gondoltuk annyira nem lehet rossz. Tulajdonképp valóban lehetett volna sokkal rosszabb is, de azért ennyi pénzért nem érte meg.
Kezdjük ott, hogy a vacsorán három menüből lehetett választani. Az egyik ami kicsit érdekes volt, hogy az egyikben túrós másikban lekváros palacsinta volt. Amikor kértem hogy az a menüt szeretném de lekváros palival, mondták hogy ezt már pedig nem lehet… Megoldottuk végül, Timi kért egy B-t és cseréltünk, de azért ez akkor is elég vicces, az ember azt gondolná hogy a vendég az első ilyen esetben. Első este azon vitatkoztunk, hogy következő nap lesz-e másik három menü a vacsorához. Én azt mondtam hogy persze (hiszen a menzán is változtatják naponta), de sajnos Timi győzött. Úgyhogy kipróbáltam a C-t, annyira nem volt rossz az sem. Az még azért érdekes volt, hogy aláírattak velünk egy papírt, amiben vállaljuk hogy nem viszünk be a szobába semmilyen ételt/italt, -ha mégis-, kártérítést kell fizetnünk. Természetesen fél literes (vagy annál nagyobb) üdítőjük nem volt, csak a 2 dl-est vehettük meg aranyárban (bár adtak rá 30% kedvezményt). 🙂
Viszont hogy jókat is meséljek, nagyokat sétáltunk és kirándultunk. Pénteken átaludtuk a fél délutánt, de szombaton megpróbáltunk eljutni a Kékestetőre. Kb félútnál elfáradtunk (meg a jelzést is elvesztettük), így inkább visszafordultunk. Azért a 7 km így is megvolt, szóval jó volt utána átmenni a mellettünk lévő szállodába jacuzzizni egyet. Visszaérkezéskor a panzióhoz nagyon közel bementünk egy büfébe (ami kiderült hogy panzió is egyben). Itt homlokegyenest különbözött a tulaj hozzáállása a vendéghez. Nagyon finom pörköltet ettünk, egész normális áron. Este visszatértünk még egy italra, ekkor egy öreg házaspárnak próbálta kínálni az éppen elkészült vadpörköltjét. Mindenkihez volt pár szava, szóval igazi „vendéglátós” volt. Úgyhogy Timinek az az álma hogy jöjjünk vissza máskor is, természetesen úgy hogy nála szálljunk meg.
Mindent összevetve azért egy kellemes nyaraláson vagyunk túl. Pihenni pihentünk, ez a lényeg. Most meg próbálom túlélni a meleget, épp várom hogy az első saját kovászos uborkánk megérlelődjön az erkélyen. 🙂